Az ipartestületek ősei Magyarországon a céhek voltak, már a középkorban működtek gazdasági, vallási, közigazgatási és honvédelmi feladattal. Ezek a zárt érdekképviseletek már akkor a fiatal iparosgeneráció felnevelését, szakmai továbbképzését, a szakmai utánpótlás biztosítását tekintették elsőrendű feladatuknak. Egyfajta iparhatóságként az iparral kapcsolatos közigazgatási feladatokat is ellátták. A céhek egészséges önkormányzata a mának is példát mutat. Kellő hozzáértéssel, pártatlansággal és ítélőkészséggel végezték dolgukat. A technika fejlődése, a gépesítés, a kialakult kapitalista rendszer a céhek hatalmát lecsökkentette, megnyirbálta azok kiváltságait, melyek addig bíráskodásra, jogszabályok alkotására, az adott ipar életének szabályozására jogosítottak. Az ipari forradalom vetett véget ennek a korszaknak, a céheket eltörölték.

Már az 1700-as évek végén ismerünk képzett optikust: dr. Erlanger Ludwig. Az 1800-as évek elején már 4 szemüveg kereskedés volt a pesti címjegyzékben. Magyarországon a céhek a kiegyezést követően kerültek felszámolásra, felszabadították az ipar gyakorlásának feltételeit. Bárki bármely ipart űzhette mindennemű korlátozás nélkül. Ez a szabadosság nem szolgálta a magyar kézművesipar tényleges fejlődését, inkább annak sorvadását eredményezte. Szükségessé vált ismét egyfajta korlátos iparszabadságot alkotni. 1884-ben megalakult az ipartestület intézménye.

Az Országos Iparegyesület a századelőn kezdett foglalkozni a hazai optikai ipar megteremtésével. 1911-ben hivatalosan megkezdte működését a Budapesti Villanyszerelők és Műszerészek Ipartestülete. Miután 1922-től a látszerész ipar a képesítéshez kötött iparágak közé került, lehetővé vált, hogy 1924-től befogadják ezt a szakmát az Ipartestületbe.

A szakmában fontos év az 1925, mikor is rendelkeztek a látszerészipar szabályozásáról. Részletesen meghatározták az optikusok munkakörét, határvonalat húztak a látszerésziparosok és a szemüveg-kereskedők működése közé. Sikeres szakvizsga letételét követelték meg a segédlevél és segédi szakba vágó gyakorlaton kívül az önállósulni kívánó iparostól.

Milyen érdekes, már akkor komoly ellentét volt a látszerész ipar és a vásári szemüveg-kereskedések között. 1928-tól pl. a visszaeső kontárok ipargyakorlását rendőrhatósági fellépéssel akár meg is szüntették. Rendeletet hoztak ennek lehetőségének biztosítására. 1931-től a fényképészet, mint az amatőr fényképfelvételek üzletszerű előhívása, másolása, nagyítása a látszerész üzletek engedélyezett tevékenysége lett. Optika és fotocikk néven működhettek. 1932-ben megalakult az IPOK, az Ipartestületek Országos Központja.

A tanoncképzésről sajnos sok adat nem maradt fel abból az időből. 1927-től önálló iskola működött már, több költözést átvészelve tanították a következő generációkat.

1938-tól központosították a mestervizsgázást, a feltételek „elsőrendű látszerész szakiskola, megfelelő tanműhely és kitűnő szakemberekből összeállított mestervizsgáló bizottság„ ez Budapesten volt adott.

1948-ban megszüntették a kereskedelmi és iparkamarákat. 1949-ben elérte az államosítás a látszerész szakmát is. Az emberek legtöbbje az 1949-ben alapított Ofotért Vállalatnál, ill. az 1951-ben alapított Látszerész Szövetkezetben helyezkedett el. Az állami üzletek a korábbi önálló látszerészek, fényképészek üzleteiben lettek kialakítva.

1953-ban az államháztartási hiány, a gazdaságpolitikai hibák, nagymérvű minőségromlás a Rákosi-rezsimet arra kényszerítette, hogy ismét engedélyezze a kisiparosok ipargyakorlását.

A hatvanas években éles hivatalos kisiparosellenesség jelentkezett. Majd az évtized végén indult az „új gazdasási mechanizmus”, ami reményeket ébresztett. 1970-ben megalakult a Magyar Látszerész-Optikus Szövetség. Kiadták a Szemüveg c-ű szakmai folyóiratot. 1982-től az iparjogosítvány kiváltása állampolgári jog lett. 1987-től az optomertia hazai elismerése rendeletileg megtörtént. 1989-ben az Optikus és Látszerész Bizottság addigi tevékenységét beszüntette, és döntött a Magyar Optikus Ipartestületté való átalakulásról. Bő 40 év erőszakkal megszakított fejlődési lehetősége állt helyre. 1991-ben Tihanyban volt a MOI első nagyszabású bemutatkozása egy 3napos szakmai rendezvényen. Ezt az Optika Hungary névre keresztelt kiállítás és kongresszus a mai napig tartó tradicionális találkozóhelye lett a látszerész társadalomnak. Létrehozták szintén 1991-ben a „Látásért” alapítványt, ami a gyengén látók Általános Iskoláját támogatja azóta is. Könyveket adott ki, segítette a kollégákat az üzletvitelben pl. egy számítógépes program kifejlesztésével. 1996 őszén a MOI megnyitja a budapesti 6.sz.Szakmunkásképző Intézetben oktatókabinetjét. 1997-től kiadja az Optika Magazin c-ű szakfolyóiratot.

A MOI a látszerész vállalkozók azon igénye, hogy közösen dolgozhassanak, örülhessenek sikereiknek, tanulhassanak, érdek-képviseletet gyakorolhassanak maguk számára.

Ma már több, mint 700 tagja van, a látszerész magánvállalkozások színe-java tagja. A vásárlók az optikai szakmában az igazi értéket, a szakmai tudatosságot és minőséget, a precizitást és jó iparosi hozzáállást igazán még mindig egy „maszek optikában” kapnak.

A MOI támogatói az Optometristák és Optikai Nagykereskedések Szekciója. Közösen munkálkodnak a látszerész szakmáért.

Forrás: Szita Szabolcs történész.